Sírva és félve
suttogj a szélbe
üvölts az éjbe, ha nincs már remény
Sírva remélve
kínoktól félve
üvölts az égre, ha nincs már remény


Elmebeteg emberek közt élek
nem is tudom mégis mit remélek
elmebeteg emberek közt nem jó élni
megtanulhat az ember itt félni

Nem kérdezek, régen nem is kérek
csodát várok, álmaidtól félek
létezem már vagy talán csak ezt is játszom
ez a dal is részem a Világból

Szeress egyszer, egy nap csak az élet
az idő, mint a tűz, mindent eléget
körülöttem kering minden elbaszott szó
hazudni kell, talán nekem így is jó



És kint csak süvít a szél
ahogy a Holdra üvöltök, ha nincs már remény
bennem maréknyi vér
még izzó falakat rajzolok a felhőim köré



 
Olyan kevés mindaz, ami még kell
ezer új fal épül minden éjjel
elvesztettem mindent, amit eddig kaptam
pokolba is, magamra maradtam



 
És kint csak süvít a szél
ahogy a Holdra üvöltök, ha nincs már remény
bennem maréknyi vér
még izzó falakat rajzolok a felhőim köré
 
Név:
Hozzászólás:



Kép frissítése

Kérem írja be a fenti biztonsági kódot: