Vakon


Tegyünk néha úgy
mintha Lennénk
mintha vennénk
magunkra valami Fényt
és egy Lényt
keresnénk
világtalan világunkban
feketében
beállva a sorba
egymás vállát fogva
„Látók” közt dalolva
fogódzót keresve
színek közt elveszve
hangokra várni
a „Semmit” se látni
valamit kérni
magunkba nézni….


De érzem, ahogy a húsomba vág
és az elmémbe lép
ahogy megérint egyszer
már a lelkemből tép
előttem jár
mindent megélt
tudja, hogy fáj most
valamiért
de sohase lesz már
mert sosem volt még
hogy átadott volna
valami Fényt….

Név:
Hozzászólás:



Kép frissítése

Kérem írja be a fenti biztonsági kódot: