Ne hagyd


Ébredj kedvesem
a hajnal már széttáncolta álmaink
a sápadt sivatagi szél megérintette arcodat....

Ébredj kedvesem
letörlöm szemedről a holdfény utolsó cseppjeit
mely elűzte az esőverte, ázott vágyakat

Ébredj kedvesem
cseréljük ki ajándékainkat
és hagyd, hogy szeresselek még utoljára

( talpam a Holdfény úton....)

Oszd meg a takaród
több vagyok, látod, mint hús
amikor engeded testemből az aranyat

( a felszínen lebegsz....)

Nézz rám
arcomat szürkére festette a hideg hajnali fény
és a „sohasem hazaérni” kínja lebeg az ajtó felett

Nézz rám
szememből hiányoznak a katarzis színei
már nem merem érezni a lényeget

Nézz rám
ne hagyd, hogy gyűlöljem magam
amiért nem tudok azzá lenni, akire vársz....

( már nem tudok ennél jobb lenni....)


Mint egy könyv képei, színes és annyira valóságos....

Név:
Hozzászólás:



Kép frissítése

Kérem írja be a fenti biztonsági kódot: