TÜKRÖK



Álltam a Város végén
ahol szétfutnak az utak
ahol a gyíkok köveken lesik a Napot
és árnyak suhannak a Végtelen felé….




Álltam a Város végén
a Kapu hangtalan csapódott mögöttem
és vártam, hogy élek-e már
arcom az Élet
remény a Halál….




Kell-e hinnem azt, hogy itt vagyok….




Keserű mandulaíz a számban
tüzes óbor a mellemben
testtelen testem a Kapu égeti
de nincsenek visszafelé vezető nyomok….




Egy utolsó bál utolsó hangjai
hajnali vadászatok
és izzadtságtól átázott ágyak illata
édes kis liliomok édes kis sikolya
és vérre szomjas apák üvöltése hullámzik a véremben….






Menekülés egy álomba….?







Az örökké mozgó színpad fényei elvakítanak
ám a szereplők még csak most cserélik álarcaikat
lágy éjszakai zene szól
de még nem tudod, mire váltottál jegyet
milyen is lesz ez az előadás….




A druidák utolsó harcosa felteszi sisakját
és kezet csókol a királynőnek….




Tüzelő szukák hosszú, fehér ruhákban
mosolyukban húsz megmentett év
miközben a langyosan sós tengerre gondolnak
ahol százszor is megmártóztak egy útszéli királyfi ölén
engedve az ösztön parancsának….




És a táncoló lányok
köldökük szikrát szór a szélbe
szemükben átok, megnyugvás, Halál
áttetsző kezükben tükröket tartva
lágyan foszlanak szét az Újjászületés Vizében….





Már csak akkor látlak
ha lehunyom a szemem….







Lassan eltűnik az utolsó utáni Végtelen perc is
aztán nincs már semmi, csak a tükrök és én
végül csak a tükrök….







Aztán csend lett végül
hosszú csend
fáradt lebegés a horizonton át
igen, csend lett végül
fájó csend
nem láthattam a Partot
ahol állt
ahol állt….











Most milyen az álmod, mondd?


És milyen a Létezés?



Milyen a Létezés?













Név:
Hozzászólás:



Kép frissítése

Kérem írja be a fenti biztonsági kódot: