Fehér Csend


Ég veled, Világ….
Eljött az Álmok Idejének első napja
amikor a Titokzatos Létezés ígéretével a kezemben kopogok egy ajtón….

Emlékszel még a vakító éjszakákra
a lehúzott redőnyű vérvörös szobákra

Emlékszel-e a körbezárt utakra
a sárgavízű, ásító tavakra

Emlékszel még a szemem színére
az édesen zuhanó repülés ízére

Emlékszel, amikor a tenger illata ölelte magához a hajnali séták céltalan útjait
vakon kóborolva
hidakon át
melyeken sófátyol szórta szét a Hold idetévedt szikráit….

Emlékszel még rám és a Mennyországra, ahonnan elindultunk….?

Isten hozott az Álmodók Világában
eljött a Képzelet ideje

Nincs hová futnod
a Végtelen Tér széléig menekülsz, de nincs kiút

A végén felébresztem az alvókat és szemükről magammal viszem az utolsó képet is….

Állok a Város végén, ahol szétfutnak az utak
ahol a gyíkok köveken lesik a Napot
és árnyak suhannak a Végtelen felé

Állok a Város végén
a Kapu hangtalan csapódott mögöttem
és várom, hogy Élek-e már
arcom az Élet
Remény a Halál….

Lassan eltűnik az utolsó utáni Végtelen Perc is
aztán nincs már semmi, csak a Tükrök és én
végül csak a tükrök….




Ezer ajtó és ezer választás lehetősége kísért
mégis azt hiszed ez az Élet
Lehet, hogy most voltunk abban az állapotban, amit Halálnak nevezünk

Az álmainkat is valóságosnak érezzük….

És mi az Ébredés….?

A Születés vagy a Halál….?

Ez is csak egy állomás, ahol arra várunk, mikor és hol kezdhetjük újra….

Egy ajtó, melyen átlépve oda jutunk, ahonnan elindultunk….

Miért félünk akkor a Haláltól….?

A Halál….Fehér Csend….

Eljött hát az Álmok Idejének első napja….





Mindig azt reméltem, hazaérek
Mielőtt valaki ellopja belőlem a szavakat
mielőtt a nevek betűkké válnak
mielőtt a Valóság utolsó szelete is kiesik a kezemből
mielőtt magamba menekülnék
mielőtt elfutnék valaki elől, aki én vagyok
mielőtt felébrednék és elveszteném azt, aki én vagyok
mielőtt nincs többé MI, csak te vagy és én vagyok
mielőtt elfogy a Hold és az, amit megkapok
mielőtt elkopna minden szó, amit meghagyok
mielőtt nem lesz tető és nem lesz Föld
nem lesz kék és már nem lesz zöld….

Érzem a Végtelen súlyát
ma már semmi sem fáj
hallom a csillagok énekét
látod, az Idő elveszik bennem
érzem, száz kézzel ölel a kín
de tudnod kell, mi az, amit érzek
és miért vagyok itt….

Hová is futhatnék….




Először a hangom
aztán az arcom
végül a nevem felejted el….

Gyönyörű, bíbor kedvesem!
Szivárvány színeidből semmit nem mutatsz….

Gyújtsatok tüzeket a dombokon, hogy hazataláljunk
integessetek a fáklyáitokkal, hogy ne térjünk le az útról
tegyetek égő gyertyát ablakaitokba, mert egyszer még bezörgetünk az ajtókon….



Ég veled Világ….


Eljött az Álmok Idejének első napja….
Eljött a Képzelet Ideje….

Most milyen a Létezés, mondd….

Emlékszel még rám és a Mennyországra, ahonnan elindultunk….?

Emlékszel még rám….?

Emlékszel a szemem színére….?

Emlékszel még rám….?




Emlékszel….





Koppány 2013-01-14 00:37:05
Kedvencem! Ehhez nem is kellenek szavak.
Morci 2009-03-04 18:55:39
Nagyon jó a Fehér csend is az oldal is és igazán boldog vagyok hogy egy kicsit itt lehetek Veled
lil 2009-02-27 22:07:39
én is gratulálok,egyre szebb az oldal,az alkotásaid már megérdemelték..
lion 2009-02-26 23:14:52
gratulálok,... igényes, szép weboldal...

a vers remek, de ezt már sokszor mondtam:)
Név:
Hozzászólás:



Kép frissítése

Kérem írja be a fenti biztonsági kódot: